A szálláskeresés folytatódik

Van egy olyan érzésem, hogy hiába is várok, nem lesz hely Asakusában. Valaki ügyesen lenyúlta a szobát amit kinéztem magamnak. Viszont a megmaradt lehetőségek kicsit elkeserítenek.

Nézem elsősorban ugye az olcsó helyeket, ám azok némelyike alig jobb mint egy kapszulahotel:

Nincsenek nagy igényeim, de azért ez kicsit túlzás. Aztán van még olyan ami nem drága, és jól is néz ki:

Ez viszont marha messze van mindentől. Alighanem csak ezért olcsó. Nekem viszont viszonylag fontos lenne, hogy ne kelljen túl sokat utaznom minden alkalommal, ha valamit meg akarok nézni.

A legkevésbé esélytelen hely egyelőre ez, mert közel van az Ueno parkhoz:

Aztán majd meglátjuk. Igazság szerint az se gond hogy ha egyáltalán nem választok helyet előre, akár ott helyben is választhatok szállást, csak akkor nekem kell cipelnem a táskámat végig a városon oda-vissza.

A szerkesztőségbe érkezett kérdésre a válasz: a dolog úgy működik, hogy én itthonról kiválasztom a kíván szobát és becsszóra lefoglalom1, maximum három héttel előre. Én ezen buktam el, hogy három hét és pár nap volt még hátra, amikor a szobámat már nem találtam. Tehát lefoglalom, megadom az adataimat, pontosan. Utána már csak várni kell. Ahogy megérkezek Naritára, a reptérre, rögvest elküldöm a csomagomat a szállás címére, majd elkocogok a Sakura House irodájába. Ez már eleve egy túra, nem nagyon hiányzik hogy órákon át cipeljem a csomagomat. Az irodában aláírom a húszoldalas szerződés minden pontját, ami egy felejthetetlen élmény, és megkapom a kulcsokat (ami legutóbb egy számkód volt az ajtóhoz és egy kulcs a szobához). Fizetek és lépek a kecó felé, ami megint akár egy órás tekergés is lehet, lévén hogy még sose jártam az adott helyen, és egyelőre még nem találtam olyan navigációt amit ki tudnék megfelelően okosítani. Bár a Google akár még segíthet is.

Az irodában amúgy már azonnal jelzem hogy egy hónap múlva kiköltözöm, így tudják, hogy mikor kell jönni megnézni a bérleményt, hogy mennyire laktam le, illetve hogy visszaadják a kaució egy részét.

Hát, kb. ennyi.

Láb, jegyzet
1. Itt jön a képbe a halvány remény, hogy aki lefoglalta a szobámat, hátha meggondolja magát, és az utolsó pillanatban mégis lecsaphatok a kinézett helyre.

You may also like...