Nikon P520

Kár lenne tagadni, hogy kedvelem a kütyüket. Még jobban kedvelem az okos kütyüket, így kitaláltam, hogy mi lenne ha a GPS tracker – fényképezőgép páros helyett vennék egy olyan fényképezőgépet, amibe be van építve a GPS vevő, így mindig1 tudni fogom hogy az adott kép hol készült és mikor.

Mivel már tapasztalt kütyümániás vagyok, azt már régről tudtam, hogy a bekapcsolt GPS elég sok áramot fogyaszt, ezért eleve olyan fényképezőgépet kerestem, ami megfelelően fel van készítve a feladatra. A rossz hír az, hogy ilyen fényképezőgép nincs. Van négy készülék, ami tulajdonképpen kettő. Mindkettőről azt olvastam, hogy bekapcsolt GPS-sel kb. fele a várható üzemideje (illetve a Sony talán nem volt ilyen határozott, ők csak annyit írtak, hogy az biztos hogy nem lesz több, de lehet hogy kevesebb).4found

Najó, egye fene, gondoltam, legfeljebb veszek pótakksit, az úgyse árt ha van. A leírások alapján a Nikon volt a szimpatikusabb, nosza meg is rendeltem. Mivel kiszállítással került annyiba2 mint máshol, ezért a 220 volt-tól rendeltem. Mire hazaértem, a futár már ott várt (pedig rákérdeztem hogy mikor jön nagyjából, pont, hogy ez ne legyen), így a szokásos tipródás, hogy jajj, mikor jön már meg a drágaságom, elmaradt.

A kronológiát megszakítva: kiderült hogy a készülék hibás, néha nem kapcsol ki, és hamar lemerül. Kiderült, hogy azért merül le gyorsan, mert kikapcsolni se kapcsol ki néha. Bejelentettem a hibás masinát a weblapon, és pár nap alatt kicserélték (a futár házhoz jött, egy métert nem kellett emiatt mennem), soha rosszabb ügyfélszolgálatot!

Megérkezett tehát a fényképezőgép, és elkezdtem az ismerkedést. Az első amit felfedeztem, hogy nem túl kényelmes a fogása. Kicsi. Persze ha nem a saját akkumulátoruk lenne benne, hanem pl. 4 db. ceruzaakkumulátor, akkor egyrészt kb. négyszerese lehetne az üzemideje, másrészt a nagyobb markolat miatt kényelmesebb lenne a fogása. Egye fene, veszek majd hozzá akksit, jó drágán, és persze nem tudok majd nagyjából bárhol és bármikor venni hozzá elemet ha muszáj lenne. Bár ez azóta is bosszant, de jó, legyen.

onoffA továbbiakban lássuk a tapasztalatokat. Van rajta egy “Fn” gomb, amivel mindenféle beállításokat lehet elérni. Ugyanazokat amúgy amiket a “Menu” gombbal. Najó, ez így nem teljesen igaz, be lehet állítani, hogy a menü melyik menüpontja legyen alapértelmezetten aktív az “Fn”-re. Hogy is fogalmazzak hogy ne legyen sértő… ez így ostobaság. Pláne hogy az “Fn” nem is minden üzemmódban él. Persze a “Menu” az igen. Sokkal több értelme lett volna az “Fn” gombra tenni azokat a beállításokat amiket sűrűbben használ az ember. Ami kb. az ISO, esetleg a fénymérés.

De van egy jó dolog abban, hogy nagyjából felesleges, ezért sose nyúl oda az ember (amúgy meg lehet szokni, de menüből kb. gyorsabban lehet a beállításokat változtatni), mégpedig az, hogy a nagyszerű mérnökök akik a formatervet csinálták, az “Fn” gombot közvetlenül a kikapcsológomb mellé tették. Jó lett volna ha kicsit törpölnek még ezen, mert marha könnyű ám véletlenül kikapcsolni a gépet, pláne ha tempózna az ember. Szóval van az “Fn” gomb, ami kb. csak dísznek van, de legalább útban van.

Van viszont egy sokkal mókásabb gomb a masinán, mégpedig a vaku gombja. Illetve ebből (is) kettő van, ami valami Nikon filozófia lehet. Na mindegy. Az egyik vakugomb az felnyitja és aktiválja a vakut. A naiv ember azt gondolná, hogy a másik vakugomb is valami többé-kevésbé hasonlót csinál. Hát persze hogy nem. Először is, pár üzemmódban hibába nyomogatja az ember azt a nyomorult gombot, semmi se történik (már ha eltekintünk az ingerültség okozta vérnyomásemelkedéstől és a gomb atomi kopásától. Ha sikerül olyan módot találni, amiben a vakugomb reagál, akkor elérkezik a csoda ideje:

“Kedves ügyfelünk! Örömmel vesszük hogy készülékünket választotta emlékei megörökítésére. Ez a gomb, amit az imént megnyomott eredetileg arra szolgált volna, hogy felnyissa a vakut, ám ahhoz be kellett volna szerelnünk egy kb. másfél dolláros mechanizmust, ami egyrészt csökkentette volna a profitunkat, másrészt meg félő hogy úgyis csak elromlana, és akkor azt nekünk rossz esetben garanciálisan javítani kellene, ami nekünk költség, önnek meg hetekig tartó tortúra, amitől szívesen megkíméljük önt. Ám mivel már muszáj volt ide szitázni valamit, mert én Nikon vagyok, és szeretem ha két gombbal vagy el lehet érni egy funkciót vagy nem, ezért most legyen kedves és önkezével nyissa fel a vakut, a másik vakugomb megnyomásával. Köszönjük.”

Sajnos hamar kiderült hogy ez a szöveg nem fér ki, ezért a “Raise the flash” felirat jelenik meg (én angol menüvel használom).

Update: majd’ egy év használat után jöttem rá, hogy ez a rövid felirat tulajdonképpen azt jelenti, hogy amíg nem nyitom fel a vakut, addig nem tudok vakuzási módokat választani. Igen, olvasgatni kellett volna a manuált. És talán lehetett volna szerencsésebb szöveget választani.

Továbbá van két zoomgomb, azok viszonylag működnek. Ez még lehet hogy nem is baj. Mármint nem az hogy működnek, hanem hogy kettő van. Persze annyira azért nincs kettő, mert az egyik, ami az exponálógombba van építve az kétsebességes (ez amúgy tényleg hasznos), ám a másikra már nem futotta a fokozatváltó. Viszont szerencsére rá lehet állítani a manuális fókuszt, illetve egyfajta fókuszváltást, bár ahogy kipróbáltam, annak se sok hasznát láttam.

Tesztek

Leginkább egy tesztre voltam kíváncsi, mégpedig a makróra, mert érzésre a Nikon abban a leggyengébb. Nos, a konkrét teszt, amihez azért ideális körülményeket igyekeztem teremteni, bőven rácáfolt erre:

macro-nikon-fuji

Nikon – Fuji

A képen remekül látszik a különbség. Mindkét kép a legalacsonyabb ISO beállítással készült, (80, illetve 100), egy átvilágított papírt fotóztam.

Az éjszakai tesztben is jobb a Nikon (ISO 1600), a nagyobb felbontás ellenére se rosszabb a képzaj:

nikon-fuji-night

Nikon – Fuji

Szóval

Még nem töltöttem el elég időt a masinával ahhoz, hogy megszokjam, és nagyon idegen mindenféle szempontból. A képminősége eléggé meggyőző, a sebessége se rossz. Több oldalon nyekeregnek, hogy az AF tétova, de ez szerintem bőven belefér az 1000mm-es gyújtótávolságnál. A menürendszere agybaj, sokkal jobbra (egyszerűbbre) is lehetett volna csinálni. Remek példa erre, hogy a gép tud HDR-t, de megtalálni csak úgy kissé macerás, mert nem a effektek között van, ahol én, a saját eszemtől kerestem volna, hanem az erős háttérvilágított témák számára kitalált presetben. Más kérdés, hogy a C|NET tesztfotója alapján kár vacakolni vele, de az egy dolog.

Van pár fura dolog benne, pl. a Multi-shot 16, amikor 16 képet lő gyorsan, kb. fél másodperc alatt, és abból csinál egy képet. Az első gondolatom az volt, hogy egy milyen marhaság, de aztán belegondolva egész érdekes dolgokra használható olyankor, amikor pl. nincs lehetőség hosszú záridőre. Szintén fura, de legalább van benne valamennyi logika (legalábbis magamtól megtaláltam), hogy az, hogy a videofelvétel 25 vagy 30 kocka másodpercenként, attól függ, hogy PAL vagy NTSC szabványra van állítva a TV. Értem a mögöttes logikát, de akkor is meh.

Az “Fn” gomb így pár nap után is elmebeteg helyen van, inkább a menügombot használom, úgyis kb. ugyanaz van mögötte. A menüket még nagyon szoknom kell, egyelőre inkább nem nyilatkozom róla.

Bővebbet majd az utazás után tudok mondani 😀

Láb, jegyzet
1. Feltéve ha a GPS időben magára talál
2. Nyilván az árak változnak, senki se vessen rám követ, ha azóta máshol olcsóbb.

You may also like...