A vonatfoglalók

Ma volt szerencsém megfigyelni egy vonatfoglaló faj különös viselkedését.

Ők falkában élnek és vadásznak, a reviert a falkavezér, jelen esetben egy testes hölgy, szemelte ki. A hölgy hangos “Zsuzsa! Zsuzsa!” hívójelekkel, valamint a felső végtagjának ütemes mozgatásával hívta fel a figyelmet a kiszemelt területre, amit a falka azon nyomban el is foglalt és lázasan nekiálltak kialakítani a saját életterüket, ami abból áll, hogy nyolc ember helyére (egy kétszer négyes ülésblokk) hárman pakolták szét a bőröndöket, ruhákat. Hamar felmérték viszont, hogy ez így nem lesz tartható állapot, ezért a helyfoglalásra használt javaikat inkább egy négyes részre helyezték el. Eközben a vízilovakat idéző módon farukat kifele fordítva képeztek egy meglehetősen zavaró akadályt az amúgy közlekedésre szolgáló folyosón. A hasonló viselkedés különösen szembetűnővé teszi a hasonlatos testalkat is.

Az élettér ideiglenes kialakítása után elfoglalták a helyeiket, majd pár másodperc tétovaság után rögvest felforgatjták a kialakított rendet, izgatottan kutatva élelem és szórakozási lehetőségek (Kiskegyed vagy könyvek) után. Ebbéli tevékenységüket amúgy az utazás teljes időtartamán tudják folytatni, bár néha megszakítja a “Jajj, a kulcsot eltettem-e?” típusú, szintén élénk keresgélésre lehetőséget adó rémületek felvetése.

Sajnos a falka megfigyelését nem tudtam folytatni, mert a falkavezér rossz kocsit választott (nyilván a fűtés és a világítás megléte alapján ítélte megfelelő terepnek), mivel ez egy IC kocsi és a falka viszont nem rendelkezett megfelelő helyjeggyel, ezért a kiválasztott terület elhagyására kényszerültek. Ezt – ellentétben a hosszadalmas helyfoglalással – igen fürgén tették, nyilván azért, hogy a falka számára megfelelő területet tudjanak újból lefoglalni az utazás időtartamára. Az elvesztegetett idő miatt viszont erre elég kevés az esély, félő, hogy a leggyengébb tag – egy idős bácsi – a falka védelmén kívül lesz kénytelen átvészelni az utazás viszontagságait.

You may also like...