“Az idő ugyanis Hallt igazolta”

Majdnem lefordultam a székről amikor ezt olvastam az Index nagyszerű írásában. A Rage-ről írtak, viszonylag vállalható dolgokat, ám az a rész, hogy “Az elmúlt évtizedben az fps-ekben a technikai hókuszpókusz mellett a cselekmény is fontossá vált.” kissé meglepett. Persze, mert elfogytak az ötletek. A cikkben hozzák példának a Bioshock-ot és a Halo-t. Na, a Halo-hoz tényleg kellett valami történet, mert én emlékszem milyen kibaszott unalmas volt pl. a reaktorokat egyenként felrobbantani, mert ehhez végig kellett menni három vagy négy állatira egyforma és üres épületen. A Bioshock viszont valóban nyert a történettel, mindkét alkalommal érdekelt, hogy mi lesz belőle.

Van egy fontos dolog viszont, ami a Rage-et is agyoncsapja. Az a baj, hogy az értelmetlen (értsd: felesleges) dialógusok, amik esetleg a történetet hivatottak megrajzolni, megtörik a játék folyását. Nem lehet egy normálisat öldökölni, mert vége a küldetésnek és autózhatok vissza, hallgathatom végig megint a mókust, és nem is lehet átugorni a monológját. A Dead Space is épít a történet folyására, de abban kifejezetten kellemes amikor beszélnek, mert lehet sejteni, hogy legalább azon a szakaszon nem ugrik rám valami idegesen csápoló és vadul harapni vágyó lény. De a pihenősebb részek se ültetik be a játékot, folyamatosan fennmarad az illúzió. Az erős történettel megáldott FPS-ek, mint az MW széria, nos szerintem az se áldozza fel a történet kedvéért a gyilkolászást. Különösen hogy a COD játékokban ha nem haladsz előre, akkor az ellen jön ám kilométerszám, és nem fogynak el sose, lehet (muszáj) rájuk szórni a skulókat rendesen.

És ott a másik véglet, pl. az L4D, amiben kb. annyi a történet, hogy menj el A pontból B pontba és ne nagyon halj meg. Nettó zombiölés, és mégis, annak ellenére, hogy “cselekmény is fontossá vált” – muhahah – vígan játszanak vele, és egész sokan.

Jahogy jó FPS-t macerás csinálni? Igen, nehéz. A Borderlands se a szövevényes története miatt lett sikeres (Hogy milyen történet? Ja, keress meg egy rém értékes bigyót, aztán majd lesz meglepetés, ennyi), hanem a hangulata és a fegyverek miatt.

Szóval úgy kell a sztori az FPS-ekbe, mint üveges tótnak a hanyatt esés. Persze lehet, hogy a kiadó erőlteti, mert az a menő (szerintük), de attól még nem lenne muszáj tönkretenni vele egy-egy amúgy ígéretes játékot ((Szintén menő mostanában “cím”-et mondani, mert a kiadók általában title-ről beszélnek, ami ha jól értem tulajdonképpen egy licenc, és így tudták lefordítani; ez a másik szánalmas dolog, amitől általában sikoltó hajtépésben török ki.)).

You may also like...