A gyorsan mozgó fogyasztói javak és a reklámok

Remek cikket közölt a Napi Gazdaság. Több okból is könnyeket csalt a szemembe. Először is a címe: “Változhat ősztől a Barátok Közt”.  Azaz vagy változik (változni fog), vagy nem, de mi szóltunk.

A cikket tovább olvasva kiderül, hogy a “változás” abból áll, hogy ezentúl a Barátok Közt sorozat részeit nézve akkor is reklámot fogunk látni, amikor nincs is reklám. Ezt nevezik úgy, hogy termékmegjelenés.

A remek, tényfeltáró (mert ugye nem bulvár és nem is hír, mert az nem hír, hogy valami vagy lesz vagy nem lesz) írás szemérmesen hallgat arról, hogy ezt a hirdetési módszert már rég alkalmazzák a “Vévénégy” adásaiban. Ez azért is fura, mert mindkét csodálatos alkotás az RTL Klub terméke.

De ami miatt végül is elkezdtem írni ide, az nem más, mint az fmcg. Így, kisbetűsen, mintegy utalva arra, hogy ez egy közismert dolog, nem is érdemli meg, hogy nagybetűvel írja bárki is ((“A közszói betűszók (amelyek közneveket jelölnek) állhatnak csupa kisbetűből – Wiki)) . Mélységesen elszégyelltem magamat, hogy egy ilyen mindennapi kifejezést(?), rövidítést(?), betűszót(?) nem ismerek. Nosza gyorsan utána is néztem.

Persze a cikkben nem volt hivatkozás, szövegdobozka, de még egy zárójeles magyarázat se arra nézve, hogy mi a rák az az FMCG, ezért aztán a google segítségével találtam meg a választ.

Az FMCG nem más mint a “Fast moving consumer goods”, amiről lehetne asszociálni az autókra vagy repülőkre, de igazándiból gyorsan fogyó termékeket jelent. Azaz kaja, pia esetleg vécépapír. Az újonnan megszerzett tudástól boldogan már léptem is volna a következő problémám felé (ami a reggeli kérdése volt), ám sajnos elkezdtem gondolkozni. Eszembe is jutott, hogy mint fentebb írtam, ezt a “termékmegjelenés”-t, ami vagy lesz, vagy nem lesz (ki fogad arra, hogy lesz?), én bizony már láttam. Nevezetesen a Vévévillában elhelyezett Röfiital ((C) JMos) automatáról van szó. És eszembe jutott az is, hogy a tudatalattira ható reklámokkal már találkoztam.

Hiszen majd’ minden reklám a tudatalattira hat. Ami azonnal felötlött bennem, az a Magnum reklám, amiben ugye az adott hölgy gyakorlatilag leszopja a jégkrémet. Az Axe reklámok is bájos visszafogottsággal utalnak arra, hogy ha lúzer vagy, akkor fújj magadra akszét és rögtön rád tapadnak a nőstények. Nincs is ezzel sok baj, aki a reklámokra hallgat az meg is érdemli, nem beszélve arról, hogy eleddig minden reklámblokk elején és végén – többnyire – üvöltő szignálok tették világosan érthetővé, hogy itt most olyasmi következik amit nagyon nem akarunk látni látni kell, így nyugodtan elkapcsolhattunk vagy kimehettünk kávét főzni, pisilni, cigizni, kinek-kinek kedve szerint. Vagy a végső esetben maradhattunk a tévé előtt is.

A probléma ott kezdődik, ahol a “termékmegjelenés”. Ami – akárhogyan is nézzük – reklám, hisz alkalmas a termék népszerűsítésére. Ha nem lenne alkalmas, akkor nyilván nem csinálnák, hisz’ pénzbe’ van, és sejtésem szerint nem is olcsó a buli.

Van tehát a reklám, ami nem is reklám, látjuk, pedig nem is nézzük, a kérdés az, hogy van-e valami hatása. Az urbanlegens elvégezte a munka nehezét, és az lett az eredménye, hogy van. A józan paraszti ész se mond mást.

Jobb ha tudjuk tehát azt az apróságot, amit a média eddig oly szemérmesen elhallgatott, hogy igenis, az új médiatörvény lehetőséget ad arra, hogy az elménket a tudtunk nélkül manipulálják. Nyilván balgaság lenne azt gondolni, hogy eddig nem csinálták, eddig is folyt ez mindenféle szinten (v.ö.: népbutítás), csak most már sokkal nyilvánvalóbban teszik ezt.

A jövő viszont érdekes kérdéseket hoz. Hisz pl. ásványvizet könnyű így reklámozni, és még a koton is helyet kaphat egy-egy pornófilmben és még a dohányzás is visszatérhet a tévékbe. De hamarosan égető kérdéssé fog válni, hogy miképpen lehetne becsempészni egy-egy beszélgetős műsorba a fültisztító pálcikát vagy esetleg a legújabb tamponmárkát. A kreatív megoldásokra biztosan lesz vevő!

You may also like...

2 Responses

  1. Gyula Hajdu szerint:

    Naja, meg a filisév borotva… meg minden. Gondolom akkor még nem volt (olyan, ilyen) médiatörvény. Vagy olyan miniszter.

    Bár akkoriban sokkal őszintébbnek tűnt ez a fajta reklám. Legalábbis így visszagondolva én sose arra gondoltam, hogy milyen finom lehet az a Pickwick tea (mert amúgy jobbára hányadék), hanem hogy lám-lám, a pikvikék tejeltek. Amolyan a cél szentesíti az eszközt. Most viszont kb.fel se merülhet bennem a kérdés, hogy mifaszvanmá, mert ugye ki van (volt) írva, hogy termékelhelyezés. És innenstől lehet ám hangsúlyosan tolni a márkákat.

  2. Bihari Kristóf szerint:

    Az FMCG egy darabig nekem is nagy rejtély volt (nagyjából egy szinten a tescos hangosbemondóban folyton emlegetett “nonfood-os kollegák”-kal). :)
    “A magyar piac számára teljesen új dologról van szó – tette hozzá -, amit meg kell ismerni, meg kell tanulni, az év első szakasza erről az ismerkedésről szól.” Hát a nagy fenét, csak én emlékszem a Familia Kft. ordsamód pofátlan termékelhelyezéseire? Folyton Pickwick teát meg BB gyümilevet/pezsgőt ittak meg Stollwerk csokit ettek….
    itt van pl. egy NutraSweet-betét: https://www.youtube.com/watch?v=GeobpafrC-U
    De a Három Kívánság is legendás volt: https://www.youtube.com/watch?v=v75fX7_XJ1s