Nokia nekrológ

Az Android megjelenésével számos, eddig csak sejtett (( Persze páran eddig is tudták, csak épp nem verték nagy dobra)) dolog vált mindenki számára egyértelművé. A mobiltelefonok “fejlesztései” a minimális befektetés, maximális haszon íve mentén történtek. Nincs ezzel semmi baj addig, amíg lehet fejni a teheneket. De a tehenek rájöttek, hogy van olyan mező, ahol kevésbé durván fejik meg őket, és még az ütlegelést is mellőzik. Ugyanis eddig lazán meg tudták etetni a tehenekkel, hogy csupa-csupa újdonságot kapnak, és nem az van, hogy kapnak 3 fajta tápot az 5-ből, és semmi se változik, csak mindig másik hármat kapnak. És amúgy is, ezt lehetetlen is másképp csinálni. Sőt, ez egyenesen jó a teheneknek, mert nem zavarodnak bele a végtelen bőségbe. És csak így lehet olcsón tehenet etetni. Ebbe a pocsolyába taposott bele az Android azzal, hogy egyszerre borította a tehenek elé nem csak a 3 vagy 5 féle, de egyenesen a 10 féle tápot. Ingyen. És ezen az se segített, hogy a gazdák hirtelen szép új, csillogó vödrökben borították a takarmányt a jószágok elé, azok bizony elindultak a boldogabb élet felé ((Nem, nem ittam, nem szívtam semmit se :)))

Történt egyszer, hogy vettem egy új telefont. Nem volt rettenetesen fontos, hogy új telefonom legyen, de egy-két apróság miatt indokoltnak láttam, hogy rettentő sok pénzt adjak egy olyan holmiért, amiről tudtam, hogy vásárlás után úgyis meredeken zuhanni fog az értéke. Csak azt nem gondoltam hogy ennyire meredek lesz a zuhanás. Vettem ugyanis egy e71 típusú készüléket. Alapvetően nem volt vele sok bajom. Nokia volt, a nokiás hülyeségekkel, de hát én kerestem a bajt. Nem volt épp gyors, de annyira lassú se. A memóriájában is elfértem, igaz nem is telepítettem rá sok alkalmazást. A legbosszantóbb dolog egy apróság volt, a fülhallgató csatlakozója, ami a 2.5 mm-es szabványnak felel meg. Mivel zenét is hallgattam rajta, megvettem a Nokia akkori legdrágább (gondoltam én hogy legjobb) fülhallgatóját, mivel rajta volt a kompatibilitási listán, hogy. A dobozt kibontva kissé sokkolt a dolog, hogy a fülhallgató 3.5 mm-es, ezért kell hozzá egy kis átalakító, amit előzékenyen mellékeltek is hozzá. Így a rém drága telefon oldalából először is egy átalakító állt ki, és abba kellett dugni a fülhallgatót. Állandóan attól rettegtem, hogy le fog törni az egész, ezért aztán viszonylag hamar le is szoktam arról, hogy használjam. Pláne hogy állandóan kiesett a fülemből. Azzal vigasztaltam magamat, hogy egy ilyen kicsi készülékbe nem is fért volna el egy olyan hatalmas csatlakozó ((Persze elfért volna, láttam én, de valami vigasz azért kellett)).

Alig telt el pár hét, talán egy hónap, amikor a Nokia kijött az új telefonjával. Az e72-vel. Az “új” készülék specifikációját megnézve kissé átbaszva éreztem magamat. Imé egy táblázat ((Ha valaki gondolja, bővíthetem még, de becsszó, kb. kurvára egyforma a két telefon)):

 e71e72
Méret:114 x 57 x 10114 x 58,3 x 10,1
Súly:127g128g
Felbontás:320x240320x240
Akkumulátor:1500 mAh1500 mAh
CPU369 Mhz600 Mhz
Beszélgetési idők
GSM10:30:0012:30:00
WCDMA04:30:0005:54:00
Infravannincs
OSS60 v3.1 (3rd Edition, Feature Pack 1)S60 3rd Edition Feature Pack 2
Csatlakozók
USBvanvan
Felhallgató2.5mm3.5mm
Memória110 MB250 MB
Camera3 Mpix5Mpix
MobilnetHSDPA 10.2HSDPA 3.6

Döbbenetes különbségek nincsenek. Ami a számomra a legbosszantóbb volt, hogy az új készülékbe már tudtak 3.5 mm-es jack hüvelyt forrasztani. A gyorsabb processzor se ver a földhöz, tuti egy ugyanolyan tokozású ARM11 CPU van benne, kétlem, hogy a PCB-t nagyon át kellett volna tervezni. Épp ezt gondolom a memóriáról is, kb. annyi történt, hogy a régi, 128MB-os helyett most egy 256-os modult forrasztottak be. Ezek az adatok csak megerősítettek abban a régi, és meglehetősen erős gyanúmban, hogy az elmúlt években az “új” telefonok gyakorlatilag alig-alig fejlődtek, ugyanazt a többé-kevésbé ramaty vasat adták el, átskinezett és félig-meddig átírt szoftverrel, amibe ahogy betettek 3 új funkciót az egyik végén, a másik végén ki is vettek ugyanannyit.

A minimális hardveres változtatás után szemügyre vettem, hogy milyen a készülékben futó szoftver. Már nem a csicsa, azok az alkalmazások, amiket nem használok sose, hanem pl. a telefonkönyv és társai, ami az telefon vitális részét képezik. Ohne különbség.

Konklúzió? El akartak adni nekem egy olyan készüléket, ami alig valamivel tud többet mint az elődje. Az az előd, amibe szerintem szándékosan terveztek pl. 2.5 mm-es csatlakozót, mert én tapasztaltam, hogy mennyire rettenetesen idegesítő tud lenni. Röviden: köcsögök voltak.

A másik lehetőség, hogy nem voltak köcsögök, csak szimplán ostobák. Meg akarták játszani azt, amit a “filléres” telefonok piacán már ők is és sokan mások is eljátszottak, hogy majd a parasztok rögvest eldobják a telefonjukat, ha kijön egy újabb és persze drágább ((Csakhogy pl. a Motorola telefonokat lehetett szeretni. És volt egy íve a fejlesztésnek, és meg tudtam venni egy V6-ost viszonylag olcsón és imádtam is, csak hiányzott a qwety billentyűzet.)).

Bármelyik eshetőséget is nézem, a Nokia számomra halott. Nagyon-nagyon jó termékkel kell kijönniük ahhoz, hogy elfelejtsem a Nokia Ovi Suite marhaságait, a Nokia telefonkönyv furcsaságait, és egyáltalán, azt, hogy kiadtak egy olyan telefont, amiről már kiadáskor tudták hogy úgy szar ahogy van, de már tervezték (gyártották?) a “javítást”. Ami persze nem lett volna ingyen, sőt.

A sok linkelgetés helyett inkább itt egy pár, az enyémhez hasonló, csak sokkal tárgyilagosabb összehasonlítás.

You may also like...