Zurich


Euróval most lenne
netem. A nyavalyás Boingo, amit csak azért nem mondtam le, hogy
majd a visszaúton lesz wifim nem talált olyan AP-t ami neki
megfelelő lenne. Egyelőre kb. kidobott pénz volt, amit azért
fizettem, még ha nem is sok. Az első dolgom az kell, hogy legyen,
hogy lemondom az előfizetését.

Szemben két indiai
bűvöl valamit, vicces a telefonjuk csengőhangja. Amúgy az unalom
az eget veri, még fél órám van a boarding kezdetéig. Sajnos nem
tudtam (elfelejtettem, mert így utólag már rémlik), hogy itt
nagyon kevés helyet hagynak az utasoknak a mászkáláshoz. 12 óra
repülés után jól esne egy kis bóklászás, de a tranzitváró
lehetőségei elkeserítően szegényesek. Ez nem egy barátságos
reptér.

Unaloműzésként még
ott a lehetőség, hogy egyek valamit, de se euróm (argh…) se
svájci frankom. Igaz láttam egy automatát, ami szemre megeszi a
bankkártyát is, de egyrészt már csak 20 percet kell várni,
másrészt meg egyáltalán nem tűnnek olcsónak a szendvicsek.
Persze ritkán eszik az ember svájci szendvicseket, ez tény, de ez
is egy olyan mulatság, amit tudok mellőzni.

Még fotózni se nagyon
lehet, mert vagy az ablak tükröződik nagyon, vagy semmi érdekes
nem látszik. Nem kellett volna ennyire szaporázni, hogy ideérjek a
kapuhoz.

És a hangosbemondó
női hangja is kifejezetten olyan, ami azonnal elűz minden olyan
gondolatot, ami arra irányul, hogy milyen jó lenne itt üldögélni
meg elleni. Tokióban pl. volt masszázsfotel 2×200 yenért 20 percre
elvette az időtöltés gondját-baját. Itt iskolapad szerű
asztalok vannak azok részére, akik laptoppal utaznak, a többieknek
pedig viszonylag nem kényelmetlen székek vannak kihelyezve. Még ha
meglehetősen szűkre van is méretezve az ülőhelyek száma.

Ha még két percig
dagasztanám a betűk számát, akkor már csak negyedórát kellene
várnom. De kifogytam minden olyasmiből amit érdemes lenne leírni.

Hú, most megszólalt
valami nagyon élesen sikoltozó riasztó, alighanem az egyik duty
free shop masinája lehet. Kissé csalódás kelt, hogy nem rohan elő
a polizei, az utasok is inkább fásultan mintsem érdeklődve
figyelnek a zajra – már aki figyel rá egyáltalán.

Ezzel aztán végképp
kifogytam az írnivalóból (még az leírhatnám, hogy egy
pillanatig azt hittem, hogy látom a csomagomat, de nem), úgyhogy
egyelőre ennyi. Még van 14 perc, addig lehet hogy mégis beszerzek
egy olyan nem olcsó szendvicset.

You may also like...