ZRH-BUD


Japánok mellé ültem.
Kellemes útitársak, nem zajonganak és udvariasak, viszont tök
érdekes látni, hogy el vannak tévedve az apró dolgokkal. Pl. a
bácsi habzóbort szeretett volna inni, amire egy ilyen járaton
esély nincs. Sör viszont van. Az is érdekes volt, hogy hogyan
ízlelgette az időtöltésnek szétosztott vajjal előre megkent
péksüteményt. Biztosan van náluk is vaj, mert láttam tejtermékes
pultot több helyen, de nem divat. Épp azt az ábrázatot véltem
felfedezni az arcán, mint amikor én próbáltam ki valamilyen
japáni ételt, és nem tudtam eldönteni, hogy ízlik-e avagy sem.

Azt hiszem, hogy az
előző úton is feltűnt (vagy valamikor már egyszer), hogy az
ilyen „belföldi” járatokon milyen csürhe módjára viselkednek
az emberek. Igazság szerint nem tudom, hogy pl. mennyi kézipoggyászt
vihetnek fel a fedélzetre, de általában darabszám is meg van
adva, nem csak a súly. Most nem egy embert láttam, aki a
többé-kevésbé fullméretes kézipoggyász mellé (ami épp
belefér a mérőkeretbe) még a duty free sopokban összeszedett
holmijait is a kezében cipelte fel a fedélzetre. Alighanem ilyenek
miatt volt kétszer is torlódás a boardingnál. Láttam, hogy néhán
embernek nagyon magyaráznak valamit, akik szintén magyaráztak
valamit, a sor meg nem haladt. Ami mondjuk azért sem izgatott
nagyon, mert a reptéri busz még sehol se volt.

You may also like...