Narita, repter

10 perc internet 100 yen a tranzitban. Fura, hogy nincsenek ekezetek, de legalabb nem japan a billentyuzet.

 

Koszonhetoen a kozeli szallasnak, idom az volt boven. Igaz az immigrationnal gyorsan olvadtak a percek, szokas szerint megint az en sorom volt a leglassabb. Negy masik sor tuti gyorsabb volt, figyeltem. Am szerencsere jott ujabb hataror es mellettunk uj kapu nyitott. A sok kinai egybol oda is szaladt, meg egy mogottem tiprodo amerikai is. Azt rohogtem, hogy igy se fog gyorsabban repulni.

Szoval az utazas megkezdodott. A csomagom, amit tegnap elore kuldtem gond nelkul megerkezett (emiatt kicsit aggodtam) illetve leadtam a SIM kartyamat is, igy mostantol nem el a japan szamom. A 30-as szamon lehet elerni, leginkabb sms-ben.

Ket kiloval tulleptem a tomeghatart, egesz pontosan hettel, de mivel annyival konyebb a kezipoggyaszom, igy csak ketto lett belole. A kislany rettento aranyos volt, ahogy elmagyarazta, hogy tulleptem, es hat ez igy nem annyira jo, de most az egyszer felengednek, de legkozelebb figyeljek oda erre is.

Lassan kezdodik a boarding is, ugyhogy haladnom kene.

Sajnos a checkint elkapkodtam, ha kicsit vartam volna, mondjuk ejfelig a web checkinnel, akkor lehet, hogy megint sikerult volna kihorgasznom egy business class-t, mivel mar csak negy hely volt, amikor a checkin-t nyomtam. Sajnos akkor mar nem tudtam meggondolni magamat. Majd legkozelebb.

Nemsokara lejar a 10 percem, meg nagyon keresnek valakit, de remelen nem engem. Kozelebb huzodom a kapuhoz…

You may also like...