Narita

Megérkeztem Naritába.

Maga a vonatút bő másfél óra volt. Alighanem ez a legolcsóbb és persze a leglassabb megoldás. Elmentem Ueno-ba metróval, ahol leadtam a PASMO kártyámat. Rémlett, hogy ilyenkor jár valami visszatérítés, de nem elsősorban ezért, hanem kíváncsi voltam az eljárásra.

Kicsit csalódnom kellett, mert az automatánál nem lehet visszavonni a kártyát, de a kapus bácsi elkísért az irodába,  ahol egy idősebb bácsinak előadta, hogy miért is jöttem én. Már azért megérte, hogy láthattam egy ilyen irodát belülről. Nagyon nagy különbséget nem fedeztem fel egyetlen munkahelyhez képest sem (rend volt és tisztaság) eltekintve az egyik falra felszerelt apró szentélytől. Apró alatt azt értem, hogy akkora volt mint egy nagyobb bőrönd.

A bácsi néhány gombnyomás után átnyújtotta a nekem járó 500 yent, és nagy hajlongások közepette elbúcsúztunk egymástól. Szemlátomást tetszett neki valami, vagy a japán szövegem, vagy a hajlongásom, vagy nem tudom, hogy micsoda, de rém vidám volt.

Ez után vonatra szálltam, és egy átszállással meg is érkeztem Naritába. Ez így hihetetlenül kényelmes, hogy itt vagyok a reptértől egy köpésre, a csomagom már úton van – remélem -, és nekem nincs más dolgom, mint hogy a maradék yent ügyesen elköltsem.

Apropó, yen. Úgy terveztem, hogy legalább 10.000 yent rászánok a ma esti szállásra, hogy majd lesz luxus meg minden. De már úgy el vagyok fáradva, hogy eldöntöttem, hogy az első nem túl drága hely megfelelő lesz.

5.800 yenért vettem ki egy kis szobát, ami alapvetően tiszta ugyan, de szemlátomást nem én vagyok az első lakó. Mindegy, ez már nem fog érdekelni, ma estére kell, ágy meg net kell hogy legyen és kész. Ezek meg adottak, úgyhogy kis pihenés után megyek egy kört, hogy mi található errefelé.

Az már most feltűnt, kb. 20 perc itt tartózkodás után, hogy az emberek sokkal "vidékiebbek" mint eddig bárhol, ahol japánban jártam. Osaka és Kyoto is nagyváros, Narita viszont csak azért ismert, mert itt van mellette a repülőtér. Ahogy az utcán kocogtam a legközelebbinek tűnő szálloda felé, úgy tűnt, hogy az emberek itt sokkal jobban figyelnek arra, hogy mi van a másikkal, míg Tokióban – a kötelező udvariasságon túl – nem nagyon láttam ilyesmit.

Még egy dolog, ami alighanem épp ilyen a világon mindenhol.

You may also like...

1 Response

  1. NewSee szerint:

    Nagyon jo a blogodat olvasni. Olyan mintha egy kicsit Mi is Veled lettunk volna. :)
    Nagyon profi utazasszervezo lettel. Az elozo utazast is jo volt, meg anno olvasni, de a filmek most jol visszaadtak a hely hangulatat. :)