Kiköltözés

Vicces, hogy miután már mindent összepakoltam, mennyi minden maradt még amit el kell vinnem.

Kb. egy nagy reklámszatyornyi cucc, aminek vagy veszek táskát, vagy nem tudom (esetleg a szakadt nadrágot, amit eddig csak azért hordtam, mert nem találtam megfelelő méretűt csak rövidnadrágban, azt kihajítom) mit csinálok vele.

Megvolt a kiköltözéskori inspekció, a korábbi tapasztalatok alapján sokkal nagyobb szőrözésre számítottam, de voltaképp csak annyi volt, hogy körbenéztek, hogy nem hurcoltam-e el valamit (pl. a tévét), meg hogy azért ki van-e valamennyire takarítva.

Úgyis jött egy takarítósrác, aki a korábban kiköltözött lány szobáját már hajnalban kitakarította, most az enyémnek állt neki. Gyorsan le is lépek Naritára, mielőtt még találnak valamit.

A 30.000 yen kaucióból a lehetséges 20.000-et visszakaptam, így most dőzsi lesz egy napig.

A csomagomat elküldtem már a reptérre. Most a macskás céggel küldtem, mert nekik van itt irodájuk, és könnyebbnek éreztem odacipelni az egyébként igen nehéz csomagot mint elmagyarázni nekik, hogy hová jöjjenek érte. A macskások majd’ kétszer annyiért viszik a cuccomat és lassabban is mint az előző (ma nem lesz kint, csak holnap, de az nekem tökéletesen megfelel).

Nagyjából ennyi. Netem most nem nagyon lesz pár órán keresztül – amíg kerítek egy szállodát Naritában.

 Nagy a zörgés fent a szobában, nem tudom mit művelnek, de inkább lépek, ehe 😀

You may also like...