A hagyományos japán masszázs

Most egy érdekesebb témáról fogok mesélni, a hagyományos japán masszázsról.

Akinek ilyesmire van szüksége, annak először is meg kell küzdenie azzal a nehézséggel, hogy megtalálja a megfelelő helyet. Japánban ugyanis – gondolom a rossz tapasztalatok okán – sok helyen nem szeretik a külföldieket. Én tulajdonképp véletlenül találtam meg azt, ahová végül is betértem, pedig már két napja szemeztem az asakusabeli helyekkel, de ott kicsit elriasztott az, hogy semmi jelét nem láttam annak, hogy angolul beszélnének, ami azért nem egy hátrány.

Akihabarában találtam végül is egy olyat, ahol eleve úgy hirdették magukat, hogy fogadnak angolul beszélő vendégeket is. Fel is szánkóztam a negyedik emeletre, ahol az irodájuk van (itt minden az emeleten van, a földszintem minden méteren árulnak valamit), ahol tisztáztuk az árakat, majd kicsit sajnálkoztak, hogy csak japán masszőzük van. Én elárultam, hogy ez nekem nem probléma :)

Kaptam is egy mosolygós, rém cuki lánykát a sok közül. Az irodából át kellett menni a szomszédos épületbe, ami az itteni építészeti viszonyok miatt nagyjából két lépést jelentett, és ott a második emeleten van a szobácska. Ahogy megérkeztünk, a lányka megkérdezte, hogy hideg vagy forró teát kérek-e (azt ugyan nem tudtam, hogy mit kérdezett, de forrót kértem, és teát kaptam :)), amit hipp-hopp elő is teremtett. Ugyan a nevét nagyon szépen, lassan, tagoltan mondta, de én, szokásomhoz híven másodpercekkel később már el is felejtettem. EAz előkészített puskából rettentő aranyos akcentussal felolvasta az instrukciókat. Elmondta, hogy ha megfelel, akkor aromás krémmel fog masszírozni, és elsorolta, hogy mikből lehet választani. Az utolsót választottam. Utána át kellett öltözni egy papír alsóneműbe, ekkor természetesen a lányka kivonult, előkészíteni a kellékeket. Hopp a masszázságyra és kezdődött a műsor.

Elsőnek a háttal kezdte Tudom, számos iskola szerint a szívtől legmesszebb lévő ponton, a jobb lábon kell kezdeni. De ezt, ahogy tapasztaltam elég kevés helyen vallják. Mindenek előtt kaptam a hátamra egy átforrósított törölközőt, amivel letörölhetett, majd jött a krém. A masszázs maga meglehetősen szakszerűnek tűnt. Sok olyan elemet találtam benne, amit a tahi masszőzök használnak (egy-két nyújtás, pontok nyomása), de összességében a sportmasszázshoz volt közelebb. A hát után nyak, tarkó, lábak, fordulás után a lábak megint majd a fej következett. Minden új területet először átdörzsöl a felforrósított törölközőkkel, és csak utána krémezett, majd a masszázs végén ugyanúgy, forrósított törölközőkkel törölte le a felesleges krémet. Levezetésképp újabb adag teát kaptam, és egy apró, fura ízű töltelékkel töltött süteménykét, ami annak ellenére fujtós volt, hogy frissnek tűnt.

A masszázs nem volt erős. Nem tépte le a végtagjaimat, nem akartam meghalni (nem úgy mint itthon, másnap úgy fájtak az izmaim, mintha izomlázam lenne), de így is kiszedte a lábamból a hetek óta tartó mászkálások okozta fájdalmat, ugyanis a Ginzán már szaladtam a lépcsőn, pedig reggel még eléggé lőtt verébként vonszoltam magamat. A hátam is jobb már, pedig azt hittem, hogy azzal semmi se történik, de így, órákkal később kifejezetten jól érzem magam. Tegnap este még ülni is nehéz volt, szóval tuti csinált valamit :)

Hátra van még a kényes kérdés (nem, nem az :)), az árak. A teljes testmasszázs, másfél órában 10.000 yen volt. Tény, hogy itthon ennek a feléért lehet masszázst kapni, és a hölgyektől vagy a helytől függően egyéb szolgáltatást is, ám az is tény, hogy sokkal kevesebb körítéssel. Itthon ugye általában zuhanyzással indul és végződik a dolog, ami már eleve felveti azt a kérdést, hogy vajon mennyire van tisztán tartva az a zuhanyzófülke a sok vendég után.

Ha meg ugyanezt a színvonalat várja el az ember, akkor persze arra is van mód és hely, csak annak az árai kb. összemérhetőek ezzel.

Összességében véve elégedett vagyok a hellyel, ha az utolsó nap lesz még elverni való pénzem, akkor alighanem újból meglátogatom őket.

You may also like...