Nyavajás idő…

Az időjárás egyáltalán nem kedves hozzám.Igaz, ma nincs igazán hideg, meg a szél se fúj, de valahogy olyan
semmilyen az egész. Elmentem ebédelni, jártam egy sort, hogy keressek
valami autentikusnak kinéző helyet, de rettenetesen hamar meguntam.

Mit tesz ilyenkor az ember? Elmegy a sütishez…

Most nem a már ismert helyre mentem, hanem pár lépéssel arrébb találtam olyan helyet, ahol kellően pici ám többféle süteményt láttam. Az egyik sorban a tálcákon négyféle kis töltött kosárka volt, hoztam is mindegyikből egyet.

Az epres nem tartogatott nagy meglepetéseket. Igen puha, friss piskótaállagú kosárka, benne vaníliakrém, azon kis tejszínhab, ezekre kapaszkodik egy-egy fél eper.

A gonosz dolog ez után jött. A pisztáciás sütemény. Ugyanaz az alap kosárka, ám benne a töltelék… nos, nem pisztácia ízű. Itt japában van valami algaféle, amit olyan mint az usában a csipsz. Adják mindenhez, ha kell ha nem. Ami alapvetően nem baj, csak az íze pontosan az a halíz, amitől beteg vagyok. Nos, ez is ilyen volt. Megettem, de erősen küzdött, hogy kitörjön a gyomromból.

 A következőt kicsit félve kóstoltam, mert mi van ha valami kaviáros dolog. De szerencsére nem, egyszerűen gesztenyésnek bizonyult. Igaz, az előző, meglehetősen rettenetes élménytől még kissé sokkos állapotban voltam, de azért egész finom volt.

A következő meglepetés az utolsónál ért. Ez is gesztenyepürés volt. Vagy az előző nem volt az, de ez biztosan. Finom volt.

Egyébként a két darab szárazjéggel mintegy két óra hosszáig lehet hűvösen tartani ezeket. 4 körül vettem, és a kislány egy papírra az írta, hogy "18:00 keep cool".

You may also like...