Yoyogi megint

Az eredeti terv az volt, hogy elmegyek Shibujáig (oda nem kell átszállni), felsétálok Shinjukuig a Yoyogi parkon keresztül, majd onnét hazavergődök valahogy.

Igazság szerint anyagot akartam gyűjteni a filmhez és/vagy fotókat akartam. Nem is volt semmi gond, igaz Shinjuku nem tetszett, mert rossz kapun jöttem ki, és nem volt kedvem visszamenni, hogy fentről fotózzak. Na, irány Yoyogi.

Viszonylag hamar megtaláltam, és úgy saccoltam, hogy a túlsó végén lesz Shinjuku. Mivel már úgyis jártam erre az első alkalommal, gondoltam megnézem az "ismerős" helyeket, és lépek tovább. Hát, akárhogy mászkáltam körbe-körbe, én semmi ismerős dolgot nem leltem. Kínomban még panorámaképet is csináltam, de az se segített.

Viszont ahogy a térképet nézegettem, feltűnt, hogy a park mellett van egy nagy, zöld paca, Meiji Shrine felirattal a közepén. A shrine általában jó helyet jelent, gondoltam megnézem, ha már itt vagyok.

Ahogy arrafelé ballagtam, szinte azonnal ismerős lett a hely. Ezek szerint én régebben a szentély kertjében mászkáltam? Igen, és még le is fotóztam, ám az idő kissé elhomályosította ezeket az emlékeket. Na mindegy, gondoltam, járok egyet itt is, és mivel úgyis van egy remek szentély, majd jól lefilmezem. Egy párperces filmecskére valót gondoltam összeütni, az idő szép volt, a fények is kellemesek, szóval miért ne. Persze egy szentélyben filmezni-fotózni úgy kellene, hogy másokat ne zavarjak, hisz ide elég sok ember a hite miatt jár, nem nézelődni.

Ahogy ott álldigálltam, és nézegettem, hogy itt fogom felvenni az, ott meg ezt, látom ám, hogy egy egyenruhás szamuráj szaporán odakocog az egyik derék emberkéhez, aki fotózáshoz készülődik, és udvariasan, ám meglehetősen határozottan szól neki, hogy tilos a fotózás. Úgyhogy én nem is erőltettem, maradnak a régi képek. Gondoltam megkeresem azokat a helyeket, ahol már jártam korábban, de mindenhol csak "Tilos az átjárás" táblákba ütköztem.

Utólag megnézve a térképet, gyanítom, hogy a bejáraton kellett volna bemennem. Ugyanis csak egyetlen helyen lehet bejutni a belső kertbe, mindenhol máshol le van zárva, el van kerítve a hely.

Nem tudom, hogy visszamegyek-e még, eléggé függ attól, hogy hány szép, napos nap lesz még.

Kissé elszomorodva, és a sok-sok tiltástól letörve, elindultam Shinjuku felé. Fotóhelyet kerestem, és eléggé késésben voltam a naplementéhez, amikor egy "Observatory" feliratot vettem észre. Egyből arra kanyarodtam, hogy lássam mi az. Látni nem láttam, de sok ember állt sorba, gondoltam beállok én is, biztos jó móka lesz. Nos, most néztem meg, hogy az önkormányzat épületébe lehetett bemenni. A 45. emeleten egy remek kilátót csináltak, ahová – ez az első ilyen hely – ingyen lehet felmenni. Ez kifejezetten szép dolog tőlük. Épp békésen előszedtem a pici kis állványt, felszereltem rá a gépet, mert a Fuji-t még épp lehetett látni, és ellőttem egy próbaképet, amikor előbukkant egy derék japáni, és az állványra mutogatva valami olyasmit magyarázott, hogy "blabla kamera standotó blabla", amiből kitaláltam, hogy az állványt nem szabad használni. Jól gondolhattam, mert ahogy elpakoltam, szemlátomást megnyugodott és eltűnt valamerre.

Na ez speciel felbosszantott. Értem én, hogy a nagy állvánnyal fogják a helyet meg minden. És értem azt is, hogy a kicsi állvány is állvány. De akkor is, annak ellenére nagyon bosszant, hogy megértem, és elfogadom, hogy igazuk van. Még akkor is, hogy egy viszonylag világos szobából ablakon át kifotózni a sötétbe meglehetősen balga dolog a tükröződés miatt. Nem baj legalább egy képet sikerült szerkeszteni a Fuji-ról.

Egyébként Párizsban, a Diadalív tetején se szabad használni az állványt (ott még ki is van írva), de ott a fent silbakoló rendőrök nem nagyon foglalkoztak azokkal, akik mégis állványt használtak. Persze az egy merőben más ország.

Na mindegy, Shibujából viszonylag könnyen hazajutottam, bár a Shibuya line metrót elég nehezen találtam meg. Aztán vacsi, és blogírás… ennyi volt a nap.

You may also like...