Vali-post

Mit tehet az ember, ha esik az eső és nincs kedve sehová sem kimozdulni? Elmegy a cukrászdába…

Van itt Asakuksa-ban egy Matsuya Asakusa nevű bevásárlóközpont. Elég sok európai szemnek-szájnak kedves dolgot lehet itt kapni. A pinceszinten pl. rengeteg készételt, a nyers haltól a sült sonkáig gyakorlatilag bármit.

A földszint felét viszont az édességes pultok, a cukrászdák foglalják el. A rengeteg lehetőség közül igen nehezen választottam, de végül is kikötöttem egy olyan helyen, ahol elég sokféle kellemes dologból tudtam választani.

Mivel az én japántudásommal itt semmi esélyem nem volt, ezért a mutogatásos módszerrel választottam a kínálatból. A mutogatással voltak kis gondok, mert a lányka mindig azt hitte, hogy már nem fogok mást kérni, de aztán sikerült egyezségre jutnunk. Már maga a kiválasztás és a csomagolás látványa is megérte, azokat a kimódolt, elegáns mozdulatokat látni kell. És nem csak egy dobozban adták át, hanem az egy szép papírtáskába tették, ami az esős időjárásra való tekintettel kapott egy kis esőkabátot is. Minden szépen, ügyesen leragasztva, hogy ne nyíljon szét vagy a szél el ne fújja. Tény és való, hogy itt aztán megadták a módját rendesen.

Nagyon kíváncsi voltam, hogy mit vettem, siettem is haza. Nos, először is volt egy gesztenyepürés kúp, ami úgy épült fel, hogy a hihetetlenül omlós-ropogós alapon (leginkább a cukorból és tojásból sütött édességre emlékeztetett, de nem az volt, mert nem volt annyira édes) egy kisebb halom gesztenyepüré kapaszkodott. Ezt pakolták körbe tejszínhabbal, amit viszont újabb adag pürével tekertek körbe és körbe. Erről nem csináltam fotót, mert nem tudtam úgy elfogyasztani, hogy vállalható fotó készüljön róla.

A második süti amit megettem egy csokis piskótaszigetre telepített csokikrém habgomba egy kis csokiöntettel és megszórva csokireszelékkel. A sok-sok csoki ellenére egész könnyű kis desszertnek bizonyult, de tény, hogy még nekem is bőven elég volt a két süti egyszerre. Tulajdonképpen egy is elég lenne, ha az embernek nincsenek olyan céljai, hogy rosszullétig akarja enni magát édességgel, ami nekem most majdnem sikerült. Ugyanis a maradékra, az eperkrémmel töltött epres palacsintára már semmi erőm nem maradt.

Még érdekesség, hogy a doboz sarkában látható kis háromszög izé az nem támaszék, hanem egy darab becsomagolt szárazjég, hogy az árut hűvösen tartsák.

És az árak. Az epres palacsinta 500, a gesztenyepürés kúp 470, a csokibomba 300 yen darabonként. Első ránézésre soknak tűnik, de nekem is elég ezekből egy-egy darab, illetve a csomagolás és a kiszolgálás minősége is figyelemre méltó.

Nem írtam még az ízekről. Nehéz erről úgy írni, hogy a csoki gondolatára a hányinger kerülget, mert annyira tele vagyok, de talán a hibátlan az a jelző, ami leginkább illik rá. Egyik édesség se volt tolakodóan élénk, intenzív élmény, leginkább tényleg egy ebéd utáni kis pihentető desszertnek való kreálmányok ezek. Csak javasolni tudom.

Ja, és itt az oldaluk: https://www.henri-charpentier.com/

You may also like...