Shinkansen IV.


A
vonatozás élménye hamar meg tud kopni.


A
tegnapi úthoz képest már az is kellemetlenebb volt, hogy már
reggel látszott, hogy későn indultam. Kicsit törődött is voltam
még a tegnapi lépcsőmászással körített városnézéstől, meg
keresni is kellett a JR Pass-t, mert nagyon nem találtam. Aztán
kiderült, hogy a helyén volt,csak becsúszott a tárcámba, ezért
nem éreztem, hogy a zsebemben van. Így aztán majd egy órával
később indultam mint tegnap. Már a Tsukuba expresszen látszott a
baj, annyian voltak, hogy alig fértem be. Most aztán
megtapasztaltam azt, amit eddig csak hallomásból ismertem, a japán
vonatokon a heringeffektust. Akihabarához (a végállomás) érve
gyakorlatilag kilökött a tömeg az ajtón. Úgy látszik itt a
forgalmi csúcs rövidebb, ám jóval intenzívebb mint otthon. Én
szerencsés vagyok, mert tudok úgy metrózni pesten, hogy a reggeli
roham után, de a nappali forgalom előtt menjek, így egész
kényelmesen lehet ott utazni.

Itt
alighanem ki kell majd használnom, hogy viszonylag korán ébredek
(bár a tegnapi út után úgy aludtam még reggel, mint akit
agyonvertek), és így el tudok indulni még 8 óra tájékán (ha
lehet, inkább előtte), ezzel elkerülhetem a reggeli tumultust.

A
kissé kései indulástól eltekintve teljesen eseménytelen az út.
Mivel minden rettentően jól szervezett, ezért sok meglepetés nem
éri az embert. Igaz, félútig egy apró gyerek ordított néha,
valamiért nagyon nyűgös volt, illetve a vonat majdnem tele van,
ami azzal jár, hogy most már mellettem is ülnek, pedig mindenki
kerülte, hogy a barbár mellé kelljen ülnie.

A
Fuji-t átaludtam, ami már csak azért se izgat nagyon, mert
meglehetősen felhős, párás az idő, így lefotózni a vonat
ablakán át nem sok értelme van. Amúgy tök szépek a hegyek
közötti felhőpamacsok, de állandóan a képbe ugrálnak a fák,
meg az üveg is ront a képen, szóval nem tudom, hogy mi lesz a
képekből.

Csináltam
egy fotót a menetrendről (ez csak a Shinkansen járatok
menetrendje), hogy ha valaki erre téved, akkor már előre tudja,
hogy mit kell nézni. A lényeg, hogy meg kell keresni, hogy melyik
színű vonatok kellenek nekünk. Hacsak lehet, akkor a Hikarit kell
választani, mert a távolságok nagyok, sok a megállóhely, és
viszonylag sokat vár az állomásokon a vonat, mert ott előzi meg a
pár perc követési távolsággal mögötte robogó „gyorsabb”
társa. Vagy társai… Szerintem JR Pass-al az is megéri, hogy az
első lehetséges állomáson átszáll az ember a hamarabb érkező
járatra. Vicces látni, hogy ezek a viszonylag drága és sok embert
szállító és gyors és szép vonatok 3-400 km távolságra 3-4-5
percenként indulnak.

You may also like...