Shinkansen III.

Egyértelműen
nem a legjobb vonatra szálltam.

Minden
megállóban elmegy mellettünk legalább egy, de inkább két vonat.
Ez nem a MÁV, ahol az első lehetséges vonatra fel kell szállni,
mert úgyse fog megelőzni egy másik, mert nincs. Ha vártam volna
mondjuk fél órát, akkor már – a fél óra várakozással együtt
is – lehet, hogy Tokyo-ban lennék. Amúgy ezen a gépen 268-as
csúcssebességet mértem, azaz amúgy nem lassabb mint a többi,
csak azzal, hogy megáll minden megállóban, sok időt vesztünk.

No,
addig felsorolom mi van a vonaton. Először is van mosdó meg wc. Ez
még nem nagy extra. Mondjuk a wc-t úgy kell érteni, hogy van külön
vizelde, van japán és van európai típusú wc is. Nem jártam
végig a vonatot, de ebből helyből az ábrák szerint három van,
(bocsi, az ábrán csak 10-től 16-ig vannak a kocsik, tehát inkább
olyan 8-9). Természetesen mind tiszta, valamint el van látva kis
fertőtlenítő kendőkkel is. Van telefon, 2(6?) darab. Van egy
rakat automata, amiből dobozos üdítőt lehet venni, persze eléggé
nem olcsón. A pontosság kedvéért: annyiba kerül a háromdecis,
mint az utcán a fél literes, tehát azért nem többszörös a
szorzó. Van többfajta szeméttároló, illetve fel van tüntetve,
hogy a vonaton hol található meg a kalauz (aki most épp egy néni),
mert van neki saját kis kuckója, nem az utasok helyét foglalják
el a fokhagymaszagú kallerek. A büfékocsis lányka folyamatosan
jár-kel a vonaton, nincs az, hogy ha valaki egy kávét akar
elfogyasztani, akkor vadásznia kell a büfést.

Egy
kijelzőn folyamatosan futnak az utazási információk. Ha jól
sejtem, akkor jobbára a következő állomásig hátralévő időt
írják ki. Még150 km van hátra Tokyo-ig, és 238-at tettünk meg
eddig. Ez Shizuoka állomás.

Most
már csak két megálló van hátra, Yokohama és még valami, amit
már el is felejtettem. A következő problémám az az, hogy mit is
kéne vacsorázni, mert a reggeli doboztól eltekintve ma még nem
ettem, és szerencsére annyira már helyreállt a bioritmusom, hogy
étvágyam az van.

A
vonat a Tokió állomásra érkezik, ahonnét egy megálló vonattal
Akihabara, ahol minden van. Onnét két megálló Asakusa, csak a JR
megállótól messze van a megszokott és ismert kajálóhelyem. A
lábam viszont tiltakozik minden lépés ellen, így most két kín –
az éhség és a fáradtság – is kínoz, és egyelőre még nem
tudom, hogy melyik lesz az erősebb…

You may also like...