Shinkansen II.


Hihetetlen
profizmussal értem el a vonatomat Tokyo-ba vissza. Gyakorlatilag
ahogy felszálltam, el is indult.


Mivel
már ki vagyok művelve a szuperexpresszből, ezért tudtam, hogy
azok a helyek, amik nem helyjegyesek, a a vonat elején vannak, el is
kezdtem ballagni szépen az eleje felé. (Tokyo-ból idefele az 1-es
kocsi volt az eleje, most a 16-os. Csak.) Vagy egy élménye annak,
amikor az ember egy 200-al tekerő vascsőben sétál, pláne akkor,
amikor ez a vascső felfut egy emelkedőre. Vagy lefut onnét.
Súlytalan nem lettem, de a zacsit érezhetően kevésbé húzta a
föld. Vagy épp jobban.

Egyébként
lehet, hogy nem is a legjobb vonatra szálltam, mert ez a vonat
megáll mindenhol. Kodama a neve. Lassabbnak nem tűnik mint az,
amivel jöttem, de nehéz ezt így megítélni. Megy ez is, mint a
mérgezett egér.

Holnapra
Osaka van tervbe véve, az egy megálló Kyoto után.

You may also like...