Shinkansen I.

Mától egy hétig
tudok ingyen vonatozni a JR vonalain. Az első utat Kyoto-ba
terveztem.

Az első nehézség
abból adódott, hogy viszonylag nehezen találtam meg, hogy a vonat
honnét indul. Addig jó, hogy Tokióból, de azon belül honnét,
mert azért nem egy kicsi városról van szó. De azért viszonylag
hamar megtaláltam, hogy bizony az én vonatom a Tokió állomásról
indul.

Azt tudni kell, hogy
nekem egy JR Pass-om van, ami kb. egy hetijegy, és csak külföldi
barbárok vehetik meg. Ez minden JR vonatra érvényes, kivéve a
Nozomi-t. Ezt jól meg is jegyeztem mielőtt elindultam, majd jól
fel is szálltam az egyik Nozomi vonatra. Szerencsére a hozzám
hasonlóak kedvéért a JR Pass hátuljára fel van írva, hogy
figyelj emnber, mindennel mehetsz csak a NOZOMIVAL nem, érted?
Értettem, és gyorsan le is szálltam a vonatról, kb. 3
másodperccel az előtt, hogy az elindult volna.

Ez már csak annyiból
is szerencsés volt, hogy így tudtam elemózsiát venni az útra.
Gyorsan kerestem egy táblát, amin az induló és érkező vonatok
voltak, és találtam is egyet, ami nem Nozomi, hanem Hikari, és fél
óra múlva indul. Kicsit húztam a számat, hogy most várhatok fél
órát, amikor pár sorral előtte megláttam, hogy kb. 3 perc múlva
indul egy Hikari, Kyoto felé. Nosza.

Most ezen ülök, épp
bő 260-al csűr a gép, és eléggé meggyőző az érzés. Jobbra a
Fuji-san.

Amikor felszálltam
a vonatra akkor láttam, hogy a kalauz bácsi megállt pár embernél,
és magyarázott valamit. Persze én nem értettem, hogy mit,meg ha
nekem magyarázta volna, alighanem akkor se értetettem volna, de így
utólag biztos vagyok benne, hogy azt mondta nekik, hogy üljenek a
jobb oldalra, mert ott lesz a Fuji és az jó lesz nekik.

Az
innét is remekül látszik, hogy teljesen havas, nem csak a csúcsa,
hanem már a dereka is, így aztán balgaságnak tartom, hogy most
feljussak rá. Úgy emlékszem, hogy a nyári hónapok egyikében,
azaz kb. 3-4 hétig élvezhető az élet ott a turisták számára,
és ekkor szerveznek oda utakat, egyébként meg mindenki oldja meg,
ahogy akarja És nem túl egyszerű megoldani.

A
kalauz bácsi is itt járt. Tipikusan japáni módra, rettentő
udvariasa, észrevehetetlenül intézte a jegyek ellenőrzését. Az
enyémre csak rápillantott, meghajolt és már lépett is tova.

A
vonat természetesen rém tiszta, világos és kényelmes. A fotókon
még nem tudom, hogy mennyire fog látszani, de a repülőgépekkel
összemérhető a kényelem, sőt, itt még bőven van hely a lábak
számára is.

Nem
rossz.

You may also like...

1 Response

  1. Hajdú Péter szerint:

    Szint fáj olvasni, amit a vonatokról írsz. Próbálom elképzelni milyen is lesz, amikor majd én 200-al utazom Szegedről Békésre, és a kalauz meghajol jegykezelés után jahhj.