Megvan a hanko!

Tegnap az enyészeté lett a történet azon része, hogy mégis szerzek hanko-t.

Japánban nincs élet a pecsétek nélkül. Különösen fontos a hanko. Nekem ugyan semmi szükségem nincs rá, mert egy barbártól nem várják el, hogy ilyesmivel rendelkezzen, de én azért csináltattam egyet. Tegnap elmentem az Ueno állomás melletti pecsétgyártóhoz, akinél egyrészt rettentő sok féle kész pecsétet lehet venni (nem tudom mik az írások rajta, szerintem olyasmik lehetnek, hogy "hozz tejet", "fasírt", "zöldség" hogy a mélyhűtőbe tett ételeket meg lehessen jelölni… vagy ilyesmik) másrészt meg szívesen el is készíti a személyi pecsétet a vásárló számára.

Szerencsére valamennyire beszélt angolul a derék ember, és nagyon lelkiismeretesen megbeszéltünk mindent, hogy milyen pecsétet szeretnék, és hogy mi legyen rajta. Ma lett kész, három után kellett visszamennem.

Mivel elég messziről indultam, csak négyre értem oda, így biztos voltam benne, hogy elkészült a kis pecsétecske. És valóban, a jóember azonnal elő is vette, ahogy meglátott, és részletesen elmagyarázta (na jó, jobbára mutogatta), hogy hogyan kell használni. Komoly kis kártyát kaptam hozzá, amin számomra fura angolsággal le is van írva, hogy hogyan kell használni és takarítani.

You may also like...

1 Response

  1. Hajdú Péter szerint:

    Na jó, de mit jelent rajta az írás?