A Császári Palota kertje

Már ismerős hely, a
belépés még mindig ingyenes, és szerencsére nincs sok turista.
Wifi persze nincs, de cserébe idehallatszik a helyi dojoban egymás
ölő harcosok kajabálása.

Szóval turisták
nincsenek, vagy nem sokan, de van japáni, ők viszont sokan. Rettenetesen nagy fényképezőgépekkel
és objektívekkel. Vagy épp nagyon kicsikkel, attól függ, hogy ki
hogy nyomja.

Maga a kert nem nagyon
érdekes, bár most megnézhettem egy kiállítást azokból a
tárgyakból, amit a japán császár kapott ajándékba. Elég nagy
a szórás a döbbenetesen kifinomult dobozka és a finn nyenyere
között. Bár ez utóbbi se hitvány, inkább az egyszerűsége
miatt tűnt fel.

Amúgy ma meglehetősen
mostoha az időjárás, hideg is van, a szél is fúj. Maga a kert
azonban kőfalak mögött van, a fák is védik, ezért itt kellemes
a mikroklíma. Nomeg nyugalom van, ez már hiányzott a város
belsejében töltött egy óra után. Kifejezetten nyomasztó volt a végeérhetetlen házóriások között bandukolni. Nem tudom hogyan tudnám érzékeltetni azt, hogy bárhová megy az ember a városban – és ez alól talán csak Asakusa kivétel – mindenhol rettenetesen magas építmények szoronganak vagy épp nem szoronganak egymás mellett. Mindenhol, mindenfele. Majdhogynem klausztrofóbiát kap az ember, és vágyik egy kis csöndre és szabad levegőre.

You may also like...