Megvan a yen…

Szóval megvan a  yen. Persze ez se ment annyira egyszerűen.

Sajnos hiába telefonáltam, a derék ember összekeverte, és azt hitte, hogy a yen kell délutánra, az euró meg reggelre. Szóval euró az volt rengeteg, yen meg nem nagyon. Hozatott is hamar – mint később kiderült – a testvérétől, de neki se volt (a múlt héten adta el, mert túl sok volt neki), de kb. 10 perc alatt lett, igaz egy másik pénzváltótól, nem a szír családi vállalkozástól.

Vettem még egy cipőt is, ami remélhetőleg jobban fog szellőzni mint a mostani. Ami – ahogy visszagondolok – már járt egyszer japánban. Alighanem azt is az útra vettem. Vagy azért, mert a régi már szétszakadt.

Nagyjából végeztem a hátralévő dolgokkal, elhoztam, amit el kellett hozni, elvittem, amit el kellett vinni, legalábbis jobbára. Most már csak a hűtő kiürítése van hátra. Meg a pakolás.

You may also like...