A japáni címzések

Sok idővel a japáni út után végre egyszer megértettem(?) az ottani címzést. Nem túlzottan meglepő, hogy kicsit eltér az európai ember számára megszokott módszertől. Természetesen ennek is oka van.

Nos, a japánok is – nem túl meglepő módon – országban élnek. Az országot "prefekturátusokra" osztják., mégpedig 47-re Leginkább az USA államaira, vagy Svájc kantonjaihoz hasonlító, viszonylag önálló közigazgatási egységek. Hogy a dolog érdekesebb legyen, ezeknek a közigazgatási egységeknek is több fajtája van. A legnagyobb a to – 都 – ami voltaképp Tokió, dó – 道 – ami Hokkaidó, és fu – 府- ami Oszaka és Kiotó. Az összes többit úgy hívják, hogy ken 県. Szerencsére ezek csak neveikben térnek el, 1947 óta nincs közigazgatási különbség közöttük Általában toldalék nélkül említik őket, pl. Akita vagy Tokushima. Ám néha meg kell különböztetni, hogy a városról (Tokyo-shi vagy Tokyo-to, esetleg Hiroshima-ken vagy Hiroshima-shi)

Nham, ez eddig még egyszerű. Az érdekesség most jön, mert van nekik egy következő közigazgatási egységük, mondhatni önkormányzatuk. Ez lehet "nagyvárosi", shi, – 市 – (50.000 lakos feletti), "kisvárosi" cho vagy machi – 町 -, falusi és mondjuk községi (ezek az elnevezések természetesen alapvetően rossz fordítások, mert ha jól értem a rendszert, akkor ezekre nincs is magyar szó).

Nos, a városok. A nagyárosok kisebb részekből épülnek fel, mondjuk kerületekből (ku, 区). Ezeket tovább osztják kisebb részekre, ami machi vagy cho -町. A kisvárosok is kisebb részekből állnak, amik neve cho vagy oaza -大字 -, vagy aza – 字 -, vagy ha még kisebb részről van szó, akkor koaza – 小字.

 Ez eddig még mindig egész érthető. Bár nem az első olvasásra 😀

Namost nézzük egy japáni címet: 

Tokio Központi Posta
7-2, Marunouchi 2-Chome,

Chiyoda-ku, Tokyo 100-8799
Tokio Központi Posta
2-7-2 Marunouchi, Chiyoda-ku
Tokyo 100-8799.

A kető ugyanaz, csak másképp van írva. Az első sor még könnyű, ez a központi posta, ha valaki épp azt keresné. A 7-2 illetve a 7-2-2 viszont már helyből kérdéseket vet fel. A japáni címzés – mit a fentiekből talán kiderült – nem utcarendszerű, hanem inkább épületegyütteseket jelöl. Nos, ebből a 7-2-ből a hét jelöli a városrészt, chome -丁目 -, a kettő pedig az épülettömböt, banchi-t – 番地. Nem összekeverendő a "bashi"-val, ami híd. A 7-2-2-ből az utolsó kettes pedig a házszám, a gó -号. A városrészek illetve a blokkok számozása jobbára a terület (Chiyoda) közepétől számolódnak. A házszámok meg építésük sorrendjében. Vagy nem.

Tehát a fenti cím durva fordításban: Tokio Központi Posta, Chiyoda kerület, hetes városrész, kettes épülettömb, kettő szám.

Ezek után talán érthető, hogy arrafelé is jobbára csak a postások, taxisok vagy a rendőrök boldogulnak el. Ezért is van az, hogy a névjegyre, meishi-re nemritkán nyomtatnak térképet is (mondjuk erre nem találtam egyértelmű nyomot sehol sem)

Aki esetleg még nem adta fel, annak nehezítésképp jó tudnia, hogy Kyotóban egész másfajta rendszert használnak. Ők úgy oldják meg, hogy vesznek egy útkereszteződést, és azt nézik, hogy az északi (上ル, agaru), déli (下ル, sagaru), keleti (東入ル higashi-iru) vagy nyugati (西入ル, nishi-iru) sarkában van. Ez persze azt is jelenti, hogy egy háznak több címe is van, attól függően, hogy melyik kereszteződést veszik kiindulási pontnak.

És még tovább… pár helyen megintcsak másféle címzést alkalmaznak, de ahhoz  már lusta vagyok 😀

Mindezek megértésében a wikipédia (https://en.wikipedia.org/wiki/Japanese_addressing_system) illetve Szentirmai József japáni útikönyve (ISBN: 9632439139)  segített.

You may also like...